Anyacsavarintó

Könyvajánló Kathleen Flinn- Éles kések, vidám könnyek

Talán már észrevettétek, hogy  vonzanak a főzéssel kapcsolatos könyvek, egyre többet és többet olvasok belőlük, ami a legjobb nem unom őket.
Egyszóval a főzés egy olyan terület, amit mindenki másképp él meg és másképpen tud továbbadni, ezért kimeríthetetlennek tűnik a téma, nagyon mellé sem lehet nyúlni, ha van a könyvben pár jó recept, vicces vagy éppen megindító önéletrajzi ihletésű sztori szinte borítékolható a siker.
Ez a könyv is pontosan ilyen, van benne minden, ami egy kellemes kikapcsolódáshoz szükséges és nem utolsó sorban tényleg érdemes a fejezetek végén lévő recepteket betenni a kipróbálandó receptgyűjteményünkbe.

A könyv a híres francia főzőiskolába a Le Cordon Bleu-be kalauzolja az olvasót.
Mi magunk is betekintést kapunk Kathleen Flinn írónő szemével az iskola mindennapjaiba.
A Le Cordon Bleu eredetileg egy magazinként indult, ahol a népszerűség növelésére főzőtanfolyamot hirdettek az előfizetők körében. A tanfolyam nem várt sikereket hozott, világhírű séfek kezdtek oktatni és bejárta a világot az iskola híre.
A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az  iskolába ma is a világ szinte összes országából érkeznek a tanulók/séfek és háziasszonyok egyaránt/, hogy megszerezzék a diplomát, ami biztos utat nyit  a jó nevű éttermek konyháihoz, világszerte.
Szinte elképzeljük, ahogy mi magunk is ott állunk az iskola konyhájában és főzünk, harcolva az idővel és a tökéletességgel, törekedve a séfek elismerésére,  ha egyszer lenne elegendő pénzem biztosan nagyon szívesen jelentkeznék az iskolába, mert akár háziasszonyként is nekivághatunk a tanulásnak, bár kivételezésre nem számíthatunk, a cél, hogy mindenki ugyanazt a színvonalat sajátítsa el és az iskola ebből nem enged. Színvonal és minőség talán így lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni a kritériumokat.
Rövid anekdotákkal és érdekes konyhai technikákkal, kifejezésekkel is gyarapíthatjuk a tudásunkat ahogy lapról lapra haladunk előre, például megtudjuk, hogy a mirepoix*  Mirepoix hercegről kapta a nevét, vagy például a hagymát hogyan tudjuk felvágni úgy, hogy ne könnyezzünk közben.
Amit muszáj megemlítenem, hogy az iskolában azt tartják, hogy a jó leves elkészítéséhez jó sok edényt kell felhasználni, ennek örültem, mert nálam legalább 5-6 edény kerül a mosogatóba mire elkészül a levesem.
Egy érdekes megjegyzés többször előkerült, mégpedig : “alaplé nélkül élni lehet, de nem érdemes”. Gondolom ez inkább francia nézet, mert eddig ez eszembe sem jutott, nem mondhatom, hogy gyakori vendég lenne a konyhámban az alaplé, lehet ezen változtatni kellene, talán ebben rejlik a franciák zsenialitása az étek terén?
Az írónővel együtt fedezzük fel Párizst, ami még izgalmasabbá teszi a kalandozást, mert néha kilépünk a Cordon Bleu-ből és elindulunk együtt felfedezni a párizsi piacokat, utcákat és bárokat.
Túl sok kulisszatitkot nem árul el, gondolom igen szigorúan meg lett határozva, hogy mi az amit még leírhat az iskoláról és oktatókról, de annak ellenére, hogy a csámcsogni való részletek elmaradnak teljesen olvasmányos, érdekes a könyv, ami külön plusz, hogy a receptek rendkívül kidolgozottak és felkeltik az ember érdeklődését, hogy a saját konyhájában is kipróbálja őket.
Csak halkan jegyzem meg Julia Child is itt tanult.

Egy pici kritika a címet jobban is megválaszthatták volna, valamint a borító sem túl figyelemfelkeltő, lehetett volna jobb is.

könyvudvarban 790Ft-ért juthatunk hozzá, szerintem ennyit mindenképpen megér a könyv.

*mirepoix, egy zöldség alap, ami 50% aprított vöröshagyma, 25% aprított zeller és 25% aprított sárgarépa.
Nálunk ez a zsír, hagyma, pirospaprika kombinációnak felel meg.

Ez a borító jobban tetszik


kép forrása

Itt angolul bele lehet olvasni a könyvbe

Le Cordon Bleu Paris

A bakancslistámra rákerül:

képek forrása

Vajdasági apró sósan vagy édesen

Ezt a receptet biztos sokan ismeritek, de annyira egyszerű és jól variálható, hogy a blogról sem hiányozhat.
Kint ömlik az eső  a hőmérséklet a 0-hoz közelít, mikor is lenne alkalmasabb az idő ennek a süteménynek az elkészítéséhez, mert 1. meleg és lágy a tészta 2. édes vagy éppen sós, ami tökéletesen felmelegít egy ilyen hideg napon, már a tepsiből kapkodja ki a család ahogy kisült.
Kelt tészta, amit valójában nem kelesztünk ez még plusz pont az elkészítésnél.
A tészta teljesen tojásmentes! a tölteléket, ha édesen készítjük akkor nem is kell tojást felhasználnunk, tojásallergiások is fogyaszthatják.
Nálunk az édes variáció jött be, mert több tojásallergiás családtagunk is van.

Tészta

80 dkg liszt
1 dl olaj
1 ek cukor
0,5 dl langyos tej
5 dkg friss élesztő
0,5 ek só

Töltelék, ha sósan készül
1 kocka margarin
3 tojássárgája
1 ek. só

Töltelék, ha édesen készül
cukor/fahéj
kakaó/fahéj
lekvár/dió
vagy éppen, amit szeretünk

Tetejére
1 tojás
a sós verziónál sajt, szezámmag, köménymag vagy ami éppen kedvünk van rászórni

0,5 dl langyos tejben pici cukorral megfuttatjuk az élesztőt, tetejét pici liszttel meghintjük és félretesszük, amíg szépen fel nem fut.
Addig összekeverjük a többi száraz hozzávalót, beledolgozzuk az olajat, majd a felfuttatott élesztőt és apránként a maradék tejet.
Bedagasztjuk a tésztát, ezután keleszteni nem kell!, addig szoktam félretenni, amíg a tölteléket elkészítem.
A sós hozzávalóit robotgépben habosra keverem az édeshez összekeverem a cukrot a fahéjjal vagy a kakaóval.
A tésztának ennyi várakozás elég is volt, 4 részre osztom, kinyújtom megkenem a tészta egyik felét a töltelékkel, majd feltekerem, mint a bejglit.
2 cm-es szeletekre vágjuk és a sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük (mindenképpen érdemes sütőpapírt használni, ha nem szeretnénk túl sok időt a mosogatásnál eltölteni, mert a cukor és a só is tud meglepetést okozni).
Megkenjük a tetejét egy felvert tojással és megszórjuk sajttal és a kiválasztott magokkal.
Az édes tészta tetejét nem szoktam megszórni semmivel.
Előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen, 180 C-on készre sütjük.

Ne felejtsétek a játék még mindig tart

DIY-salátástál és halloween dísz

Lassan ismét itt a halloween, újból lehet ötletelni, tököt faragni, a lakást kidekorálni és a barátokat, ismerősöket kicsit riogatni.
Talán itthon még nincsen akkora  hagyománya/talán nem is lesz/, de egyre több helyen árulnak kimondottan faragni való tököt, de dekorációkat is egyre több helyen látni, persze nem olyan mértékben, mint mondjuk az USA-ban ahol tömött polcokon sorakoznak a kiegészítők, dekorációk és jelmezek.

Idén úgy döntöttem nem faragok nagy tököt, inkább több kisebbet, amit többféle módon fel tudok használni.
Ilyen ez a  2in1 DIY tök is, vagyis salátástál és később halloween dekorációként is megállja a helyét.

Szükséges 1 kisebb sütőtök, ami nem borul fel és formás.
Igény szerinti saláta és paradicsomszósz,  ez utóbbi csak a hatás kedvéért.

A tök tetejét levágjuk, majd a belsejét eltávolítjuk, a magokból és a szálakból lesz a már bocsánat  hányás imitációnk, ezért tegyük félre.

Megtöltjük a tetszőleges salátával és ráöntjük a paradicsomszószt, a kivájt szájrésznél eligazgatjuk az előzőleg félretett magokat és szálakat.

Amikor elfogyott a saláta mehet is ki dísznek a fűszernövényes ládába vagy a kertbe, de pár napot a lakásban is biztosan kibír, érdemes vazelinnal is átkenni mielőtt kitesszük, tovább ellenáll az időjárásnak.

Még több 5let és olvasnivaló az elmúlt évek írásaiból

Halloween party ital, egészéges verzió
egészséges halloween party falatok
Cserepekből halloween dekoráció
töklámpás
töklámpás
töklámpás
Képeslapok halloweenre
5letek halloweenre
Sablonok
Kedvencek Martha Stewart-tól
halloween a számítógépünkre
Omlós tökös

A főzésen túl

Meg szeretném mutatni, hogy mivel is ütöttük el a hétvégét, természetesen a főzésen túl.

Volt elég sok megmaradt tapétánk/kb. 10 éve megvan és többször költözött velünk, ne kérdezzétek miért/, mit is kellene vele csinálni, elvinni a papírgyűjtőbe, vagy inkább felhasználni.

A felhasználás mellett döntöttünk és mivel nekem van egy kreatív férjecském is így hamar meg is oldódott a probléma.

Játszószőnyeg lesz és kész.

3 csík tapétát levágtunk azonos méretre, összeragasztottuk és már kezdődhetett is a tervezés és színezés.

Elárulom gyorsabb zsírkrétával, mint filctollal, de vigyázat csúszósabb is lesz 🙂

Igazi remek családi móka, amiből mindenki ki tudja venni a részét a képességeinek megfelelően, senki nem maradt “munka” nélkül.

1,5 x 3 m-es a vonatsín, csak az arányok kedvéért.

Laptopkonyha-Bloggerklub

Termékteszt-Maggi pirított tésztás alapok

Alkalmam nyílt tesztelni a Maggi pirított tésztás alapokat.
Igazából nem  tudtam mit is várok egy ilyen zacskós ételtől, mert azért aki olvassa a blogot nem szokta meg, hogy zacskóból teszem az asztalra  az ételt.

Úgy gondoltam nagyon őszinte leszek, mert a termék gyártója is ezt várná, kerestem is a hibákat rendesen/mint kiderült annyira nem is volt egyszerű a dolgom, mert jól összerakták ezt  a gyors zacskós alapot/, a család pedig leült és tesztelte az ízeket.
A gyermektől vártam a legőszintébb véleményt, mert ő tényleg megmondja, ha valamit elszúrok a konyhában, mert igen előfordul ilyen is.

A fotók minőségéért előre is elnézést kérek, tegnap este került sor a tesztelésre és a fényviszonyok messziről sem tudom jónak nevezni.

Nézzük is a tényeket.

A MAGGI Pirított tésztás alapok három ízvilággal ötletes megoldást nyújtanak a háziasszonyoknak, hogy minden nap tápláló és finom ételekkel lephessék meg családjukat.

Először a külsőt szeretném említeni, az étel a fotón mondhatni nagyon jól néz ki, a szokásos napsárga, piros színkombináció, igazán kellemes benyomást kelt maga a tasak kívülről.
Kézbe is vettem, kicsit megtapogattam, amit elsőre éreztem, hogy a tészta picit törékeny így ebben a formátumban, tehát, ha a boltban nem vigyáznak rá eléggé és teszem azt dobálják akkor könnyen törhet, mi pedig meglepődhetünk, hogy apróra zúzott tésztánk lesz, nem szépen csavarodó, mint ahogy a kép ígéri.
Nekem ezzel nem volt gondom, mert a csomag gondosan becsomagolva érkezett.
Azért figyeljünk erre a boltba és tapintsuk meg a zacskót.

Kibontás után szembetalálkoztam a tésztával, picit meglepődtem, hogy nincs külön zacsiban, talán ezt tudtam volna plusz pontként díjazni, majd a fűszer is előkerült egy pici tasakból, kibontva az illata kellemesen olaszos jellegű volt, ami nem is csoda, mert elsőre az olaszos-húsos pirított tésztákra esett a választásom.
Amire szükségem volt, azt a délután folyamán megvásároltam, ami szerencsére friss hozzávalókat jelent, ezt mindenképpen pozitívumként említeném meg, tehát vettem 25 dkg darált húst, paradicsomot kb 10 dkg szükséges, én három nagy, érett paradicsomot használtam, majd jön a hagyma, ami jelen esetben 3 db kisebb lilahagyma volt, 1 csiperkét is tettem bele, valamint kettő kisebb paprikát, elvileg cukkini is kerülhet bele, én ezt most kihagytam. A zöldségek variációja ízlés kérdése, szerintem szinte mindenféle zöldség alkalmas lehet, amit viszonylag gyorsan tudunk puhítani és a család is szereti.
Itt még mindig nem tudtam elképzelni milyen is lesz valójában készen az étel, ráadásul olyan gyorsan, mint ahogy a tasak hátulján azt leírják.
Vettem egy nagy serpenyőt és egy kevés olíva olajat.
A húst megpirítottam kb. 5-7 percig, majd a csíkokra vágott zöldségeket is további 4 percig forgattam, a tasak ezekhez a műveletekhez 5 illetve 3 percet ír én ezt picit kevésnek találtam, szerintem pár perccel lehet tovább is pirítani.
Majd hozzákevertem a tasak fűszert és gyorsan átforgattam, majd hozzáöntöttem a leírás szerint 4 dl vízet.
Felforraltam és hozzáadtam a tésztát, elfőztem a vizet és meglepő, de a tészta addigra pont tökéletes állagú lett és átvette a fűszeres alap ízét. Kicsit még kevergettem, majd tálakra tettem és kóstoltunk.

A fűszerezés harmóniában van a zöldségekkel, kellemes mediterrán ízvilág, amit a hús és a zöldségek csak erősítenek, a tészta tekeredik és nem is túl hosszúak, vagy kemények, pont jó még al dente és nem ragad, amitől eleinte picit féltem.
A zöldségeknek és a húsnak is pont elég volt ennyi idő.
Szóval kóstoltunk és kóstoltunk, majd mi lepődtünk meg a legjobban, amikor tényleg percek alatt eltűnt ez a viszonylag bőséges adag étel  a serpenyőből.
A gyerkőc még kért is, azt mondta olyan finom, mint az oviban volt, teszem hozzá az oviban tényleg jól főztek, szóval ez tőle nagy dicséret.
Viszont be kell vallanom, hogy nekünk is valóban ízlett, nincs mit szépíteni a dolgon.
Nagyon sok múlik a friss alapanyagokon és a fűszereken, azt hiszem sikerült megtalálni a kettő közti összhangot, így egy finom serpenyős egytálételt kóstoltunk, ami ráadásul könnyen elkészíthető.
Akár nagyobb gyerekekre is rábízhatjuk az elkészítést, mert nem bonyolult és nem is igényel nagyobb konyhai felkészültséget. Néha nekünk szülőknek is jár egy kis kikapcsolódás és nem feltétlen kell bűntudatot éreznünk, ha éppen néha egy egy fékész termékből rittyentünk vacsorát.

Játék és a miner

Igen, jól látjátok ismét nem hoztam receptet, de pörögnek a gasztro események, amikről még szintén írni szeretnék, valamint játékot is hirdettek és nálam is még mindig lehet jelentkezni a játékra. Sőt egy kicsit rosszabb híren is megakadt a szemem. Nézzük is sorjában.

Amit először szeretnék veletek megosztani az egy játékra való felhívás.
A kifőztük facebook oldalán találkoztam vele és egy csodás dedikált könyv a nyeremény, amiért érdemes harcba szállni.
Mit is kell tenni Varga Gábor legújabb  könyvéért?

1. Tedd ki a blogodba a borító képét.
2. Írd le, hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet.
3. A bejegyzés linkjét másold be a facebook üzenőfalra
4. Csütörtök reggelig tart a játék.

Íme a nyeremény

Nézzük miért is szeretném megnyerni a könyvet

1. Beleszerettem a borítóba, ez szerintem már elég indok is lenne, de van tovább is, mondjam még?
2. Sütni bárki tud- ezen az alcímem megakadt a szemem, tényleg tud bárki sütni? Ezek szerint a könyvnek annyira jónak kell lennie, hogy a szerző bízik benne, hogy ebből a kiadványból tényleg bárki tud sütni, ezt nagyon le szeretném tesztelni.
3. A borítón lévő torta mesésen néz ki, szeretném a saját asztalunkon látni, de a  könyv nélkül nehezen tudnám elkészíteni.
4. Dedikált példány a nyeremény, gyűjtöm a dedikált könyveket (nem csak szakácskönyv).
5. Nagyon-nagyon örülnék a könyvnek.

Másik játék, a saját blogomon futó játék, amit ajánlani szeretnék.

Részletek és jelentkezés

Mindkét játékhoz sok szerencsét kívánok!

Végül jöjjön a kicsit sem kellemes hír.

A   miner.hu        bezárja a kapuit 🙁  Szomorú vagyok, mert napi szinten látogattam az oldalt és sok látogató jött hozzám is általuk. Szerintem nem vagyok vele egyedül, hogy hiányozni fog ez a jó kis oldal, remélem még hallunk róluk vagy visszatérnek még……


Citromos-mentás keksz

Lassan ismét eljön a kekszgyártós és kekszmajszolós hideg őszi vagy lassan már téli napok ideje.
Nincs is jobb, mint bekucorodni a fotelba egy jó könyvvel, teával és némi keksszel.

Igaz a  mai időjárás még nagyon kegyes hozzánk, remek alkalom nyílik elmenni egy közeli erőbe diót vagy éppen gesztenyét gyűjteni. Egyéb terméseket is ilyenkor érdemes elkezdeni gyűjteni, ha szeretnénk díszeket vagy ajtókoszorút készíteni.

Ma hozzá is fogtam és kisütöttem egy adag illatos, aromás kekszet, ami már dobozba zárva várja, hogy egy hűvös napon elővegyük.

2,5 dl liszt
1 tojás
1 dl cukor
1/2 tk. sütőpor
1/2 citrom reszelt héja
3-4 mentalevél(aprítva)
7 dkg margarin

A kenéshez 1 tojás

Az összes hozzávalóból tésztát gyúrunk, majd 1 órát pihentetjük a hűtőben.
Majd vékonyra kinyújtjuk/a sütőportól meg fog nőni/ és tetszés szerinti formákat szúrunk ki belőle.
Enyhén felvert tojással megkenjük és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk.
180C-on kb. 8-10 perc alatt készre sütjük.

Játék!!!

Szeretném megköszönni nektek a sok pozitív visszajelzést, kedves szavakat amiket e- mailben, vagy éppen itt a blogon kapok tőletek. Nem utolsó sorban azt, hogy olvassátok a blogot.
Pont ezért gondoltam úgy, hogy ismét itt az ideje egy kis játéknak.

A szabályok nagyon egyszerűek, legyél rendszeres olvasóm itt a blogon és a facebookon is, majd írj egy kommentet ehhez a bejegyzéshez, ami tartalmazza, hogy ajándékcsomagot vagy könyvet szeretnél-e nyerni.

Egy nyertest fogok sorsolni, aki megkapja azt a meglepetés amit választott. Ami vagy a könyv, vagy pedig az ajándékcsomag. Szerintem érdemes lesz játszani 😉 Sütni, főzni szeretők előnyben, legalábbis ami az ajándékcsomag jellegét illeti. 


Nem kötelező, de nagyon örülök, ha viszitek a játék hírét.

Egészen november 30-ig lehet jelentkezni.!

Ne felejtsétek el ehhez a bejegyzéshez írjátok meg a választásotokat, mert csak így tudtok bekerülni a kalapba 🙂

Könyvajánló- Nina Killham A hús bűnei

Nina Killham A hús bűnei

Szeretném megosztani veletek egyik legutóbbi könyvélményemet, amiről máshol már értekeztem, de úgy gondolom a gasztro téma miatt itt is megállja a helyét.
Egyszerre volt étvágygerjesztő és nagyon, de nagyon gusztustalan, tudom ez a két fogalom nem igazán illik össze, de ebben a könyvben mindez egyesült.
Hangsúlyozom csak nagyon erős gyomorral rendelkező olvasóknak való!
Kezdjük a borítóval, ami miatt először gondolkodóba estem, hogy merjem-e kézbe venni vagy sem, mert nem túl ígéretes, ahogy egy nőci  nyal egy vélhetőleg már üres tányért, de végül az ajánló alapján mégis elkezdtem olvasni.
Egész gyorsan haladtam a könyvvel, eleinte azért, mert gondoltam, hogy ki fogja forrni magát és ígéretesebbnél ígéretesebb ételek is előkerültek, úgy mint paradicsomleves amibe grillezett pestoval töltött paradicsom került, kecskesajttal és mentával töltött csirkemell, pálinkás csokoládészósszal nyakon öntött párolt körte. Ugye mondtam, hogy ilyen ételeknek nem lehetne ellenállni és reméltem, hogy még sok ilyen kellemes étel összeállítás fog előkerülni, ráadásul ahogy a duci főszereplő Jasmine ette, ezek fantasztikus leírások voltak. Annyira érzékletesen írta le, hogy mit főz és milyen élvezettel eszik a főszereplő, hogy már ezért megérte kézbe venni a könyvet.

Nina Killham  Nina Killham
fotó innen

Amennyiben szimplán csak a kulináris izgalmakra koncentrálunk akkor a könyv végig merő izgalom, főként egy olyan gasztronómia iránt rajongó személynek, mint amilyen én is vagyok.

+                      =
forrás

Viszont a másik vonal, a férj kapuzárási pánikja, amit egydiéta és méregtelenítés megszállott fiatal, gebe csajszival próbál orvosolni ez nem tetszett, továbbá ott van a kamasz lányuk, aki levegőn szeretne élni, mert olyan komoly étkezési problémái vannak, de valahogy ez csak emlegetve volt folyamatosan, de a szál nem volt kifejtve, nekem ez nagyon hiányos része volt a könyvnek, hogy most szeretne-e foglalkozni a táplálkozási zavarokkal vagy a zsírt isteníti vagy mindkettő, de valahogy nem teljes egyik sem, így nekem olyan bele kapok ebbe, belekapok abba érzésem volt. Ráadásul egy krimi szál is elindult már az elején, ami a könyv vége felé bontakozott ki, de mit is írok nem csak kibontakozott, de el is vitte az egész könyvet, szerintem rossz irányba, mert csak nagyon erős gyomorral rendelkező olvasóknak ajánlom, mivel a darabolós gyilkostól kezdve, a kannibálokon át és minden egyéb mi véres előkerül, a legenyhébb a tésztába csomagolt emberi fej a frigóba/bocsánat, hogy ilyet emlegetek egy alapjában főzős blogban/, szóval el tudjátok képzelni mi volt még az utolsó lapokon. A végére szánt gyilkos csavar sem volt olyan kiszámíthatatlan, mint egy Agatha Christie krimiben, de mondjuk ezt nem is igazán reméltem, de szerintem ezt is egy picit jobban ki lehetett volna még dolgozni.
A több kevesebb elve itt is érvényesült volna.

Vibráló, csapongó, étvágygerjesztő és gusztustalan egyben, aki a gasztronómiát szereti és erős gyomorral rendelkezik bátran vegye kézbe már csak a remek étel/étkezés leírások miatt is.

Fülszöveg:


Ha az élet úgy pocsék, ahogy van, mi mást tehet az ember, mint hogy boldoggá zabálja magát. Különösen, ha egy szakácskönyvíróról van szó, akiben dühöng a küldetéstudat, és aki az önmagát nyomorgató, anorexiás, bulimiás, kalóriaszámláló, önsorsrontó világ tudtára kívánja adni, hogy a zsír maga a boldogság. Hogy az igazi zsírban tocsogó krumpli, a jó szaftos hús, a kenyér és a némi tejszínhabbal nyakon öntött csokikrém után sokkalta, de sokkalta rózsaszínűbbnek tűnik a világ. Hogy a divatos diéták terrorjával szemben hagyjuk egymást békében enni. Hősnőnk férje közben összeáll egy csontkollekcióval, de nem baj, ha esze van, a hasa úgyis visszahúzza. De hogy kerül egy igazi, hús-vér hulla a konyhapadló kellős közepére? A rejtély megoldására frappáns receptet kínál a szerző, aki egy időben a Washington Post receptírója volt.


Íme az említett borító, maradjunk annyiban, hogy nem a szívem csücske.


Az eredeti borító nekem jobban tetszik:

How to Cook a Tart
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!