Először is a díjjal szeretném kezdeni, amit egy nagyon kedves ismerőstől kaptam Elisabeth-től
Íme a díj, amire nagyon büszke vagyok:
Akiknek szívből küldöm, mert nagyra értékelem a kedvességüket:
Jöjjön a felhívás!
Szerkesztő társat keresek, sajnos úgy alakulnak a dolgok, hogy egyre kevesebb időt fogok tudni a blogra szánni(viszont annyira a szívemhez nőtt, hogy szeretném életben tartani), így keresek egy olyan blogtársat, aki szívesen főz, csak esetleg szintén nincs ideje blogot vezetni egyedül, vagy bármi egyéb okból nem vágott még bele a blogolásba, de a tudását, főztjét szívesen megosztaná másokkal is.
Jelentkezni mailben lehet, a részleteket ott megbeszélnénk.
Kedves KrisztinaGratulálok a Díjhoz! És most Kérlek, bocsájts meg, de nem értek veled egyet, amikor blogod megosztását hirdeted meg. Ezt a blogot, Te alapítottad, Te alkottad. És nagyon is JÓL! Bizonyságképpen itt ez a Díj is. Munkádat elismerik, és ha időd nincs is olyan sok, mint egyeseknek, akkor is vissza fognak nézni azok, akik szeretnek TÉGED. Lehet, hogy elfoglaltságod miatt, ritkábban tudsz majd jelentkezni, de sehol nincs az előírva, hogy mennyi a ráta. A család, a kert, a munka mindennapos mókuskerék. De csak, a magam nevében írhatok (beszélhetek). Én csak Téged Szeretnélek itt Látni. Kérlek, gondold át jól! Sok szeretettel, László
Nagyon szépen Köszönöm!Nagyon jól esett!
Szívből adtam 🙂
Nagyon szépe köszönöm