Talán már észrevettétek, hogy vonzanak a főzéssel kapcsolatos könyvek, egyre többet és többet olvasok belőlük, ami a legjobb nem unom őket.
Egyszóval a főzés egy olyan terület, amit mindenki másképp él meg és másképpen tud továbbadni, ezért kimeríthetetlennek tűnik a téma, nagyon mellé sem lehet nyúlni, ha van a könyvben pár jó recept, vicces vagy éppen megindító önéletrajzi ihletésű sztori szinte borítékolható a siker.
Ez a könyv is pontosan ilyen, van benne minden, ami egy kellemes kikapcsolódáshoz szükséges és nem utolsó sorban tényleg érdemes a fejezetek végén lévő recepteket betenni a kipróbálandó receptgyűjteményünkbe.
A könyv a híres francia főzőiskolába a Le Cordon Bleu-be kalauzolja az olvasót.
Mi magunk is betekintést kapunk Kathleen Flinn írónő szemével az iskola mindennapjaiba.
A Le Cordon Bleu eredetileg egy magazinként indult, ahol a népszerűség növelésére főzőtanfolyamot hirdettek az előfizetők körében. A tanfolyam nem várt sikereket hozott, világhírű séfek kezdtek oktatni és bejárta a világot az iskola híre.
A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az iskolába ma is a világ szinte összes országából érkeznek a tanulók/séfek és háziasszonyok egyaránt/, hogy megszerezzék a diplomát, ami biztos utat nyit a jó nevű éttermek konyháihoz, világszerte.
Szinte elképzeljük, ahogy mi magunk is ott állunk az iskola konyhájában és főzünk, harcolva az idővel és a tökéletességgel, törekedve a séfek elismerésére, ha egyszer lenne elegendő pénzem biztosan nagyon szívesen jelentkeznék az iskolába, mert akár háziasszonyként is nekivághatunk a tanulásnak, bár kivételezésre nem számíthatunk, a cél, hogy mindenki ugyanazt a színvonalat sajátítsa el és az iskola ebből nem enged. Színvonal és minőség talán így lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni a kritériumokat.
Rövid anekdotákkal és érdekes konyhai technikákkal, kifejezésekkel is gyarapíthatjuk a tudásunkat ahogy lapról lapra haladunk előre, például megtudjuk, hogy a mirepoix* Mirepoix hercegről kapta a nevét, vagy például a hagymát hogyan tudjuk felvágni úgy, hogy ne könnyezzünk közben.
Amit muszáj megemlítenem, hogy az iskolában azt tartják, hogy a jó leves elkészítéséhez jó sok edényt kell felhasználni, ennek örültem, mert nálam legalább 5-6 edény kerül a mosogatóba mire elkészül a levesem.
Egy érdekes megjegyzés többször előkerült, mégpedig : “alaplé nélkül élni lehet, de nem érdemes”. Gondolom ez inkább francia nézet, mert eddig ez eszembe sem jutott, nem mondhatom, hogy gyakori vendég lenne a konyhámban az alaplé, lehet ezen változtatni kellene, talán ebben rejlik a franciák zsenialitása az étek terén?
Az írónővel együtt fedezzük fel Párizst, ami még izgalmasabbá teszi a kalandozást, mert néha kilépünk a Cordon Bleu-ből és elindulunk együtt felfedezni a párizsi piacokat, utcákat és bárokat.
Túl sok kulisszatitkot nem árul el, gondolom igen szigorúan meg lett határozva, hogy mi az amit még leírhat az iskoláról és oktatókról, de annak ellenére, hogy a csámcsogni való részletek elmaradnak teljesen olvasmányos, érdekes a könyv, ami külön plusz, hogy a receptek rendkívül kidolgozottak és felkeltik az ember érdeklődését, hogy a saját konyhájában is kipróbálja őket.
Csak halkan jegyzem meg Julia Child is itt tanult.
Egy pici kritika a címet jobban is megválaszthatták volna, valamint a borító sem túl figyelemfelkeltő, lehetett volna jobb is.
könyvudvarban 790Ft-ért juthatunk hozzá, szerintem ennyit mindenképpen megér a könyv.
*mirepoix, egy zöldség alap, ami 50% aprított vöröshagyma, 25% aprított zeller és 25% aprított sárgarépa.
Nálunk ez a zsír, hagyma, pirospaprika kombinációnak felel meg.
Ez a borító jobban tetszik
Itt angolul bele lehet olvasni a könyvbe
A bakancslistámra rákerül:
Nina Killham
Csicsergő