Azt tudni kell, hogy nem vagyok egy finnyás az ételek terén, a pacal is nagy kedvenc, de a velő valahogy viszolygást váltott ki belőlem mindig is, amikor megláttam a hentespultban. Szóval nem voltunk barátok, eddig.
Talán a kép alapján érthető miért is…. Viszont a férjem addig-addig győzködött, hogy ilyen finom, olyan finom, amíg megvettem 30 dkg velőt, igazából rá sem nagyon néztem a zacskóban sem, csak betettem a hűtőbe, hogy na majd este lesz vele valami….vagy sem….
Eljött az este, még mindig nem nyújtott szebb látványt, mint délelőtt, de ha már megígértem hát el is kell készítenem, csak nem fogok megfutamodni, sőt akár még lehet is belőle valami gondoltam /de a lelkem mélyén nem igazán hittem benne/
Az első és egyetlen nehézség az agyhártya lehúzása, de ha friss, akkor elég könnyen túleshetünk eme procedúrán. Utána igazából már egész egyszerű sőt mondhatom igen gyorsan tudunk egy finom vacsorát készíteni, mert tényleg finom, be kell vallanom. Talán a májkrémhez lehetne a legjobban hasonlítani, de picivel az állaga talán jobb is.
Közben a utánanéztem a tápanyagtartalmának, figyeljétek csak:
100 g sertésvelőben:
138 kcal
12.1 g fehérje
9.5 g zsír
0 g szénhidrát.
Nem is rossz, megoldódott a velős kérdés: Jöhet a velő!
30 dkg sertésvelő
1 paradicsom
1 paprika /lehet erős zöldpaprika is/
2 közepes fej vöröshagyma
só, bors, ételízesítő
olíva olaj
3 tojás
A velőt lehártyázzuk, kisebb darabokra vágjuk. A hagymát kockára vágjuk és olíva olajon üvegesre pároljuk. A hagymát sózzuk, borsozzuk, ételízesítővel megszórjuk. A megmosott, lehártyázott velőt hozzáadjuk, kevergetés mellett elkezdjük megsütni, közben hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot és a paprikát.
Amikor puha a velő 3 tojást felverünk és ráöntjük a megpuhult velőre, a tojásokat megsütjük, ugyanúgy mintha rántottát készítenénk.
Pirítós kenyérrel tálaljuk.
bocsánat a képért csak mobillal sikerült, ráadásul sötétben
Nálunk a család nagyon finnyás, csak olyankor tudom lehártyázni és előkészíteni, ha egyedül vagyok, mert különben meg a fújolás. A végeredményt persze szeretik:)!