Fülszöveg: Kevesen tudják, hogy Ferenc pápa élelmiszervegyész végzettséget is szerzett, és hogy az étkezés, a főzés fontos szerepet játszik életében. Ez a könyv 40 ízletes ám egyszerű receptet tartalmaz. Roberto Alborghetti, a pápa egyik lelkes életrajzírója pedig olyan történetet tár elénk, amelyből egy eddig ismeretlen pápa képe rajzolódik ki.


Véleményem: 

Roberto Alborghetti talán előttünk, magyar olvasók előtt ismeretlen, azonban hazájában, Olaszországban már nevet szerzett, mint hivatásos újságíró, vizuális művész, dokumentumfilmes és író. Több, mint 60 kötet fűződik a nevéhez, melyek közül számos kötet Ferenc pápáról és az ő munkásságáról, életéről szól.

Teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg a pápát. Amellett, hogy nagyon részletes életrajzi írás is ez a könyv, mégis az ételek és az étkezések kerülnek a középpontba, amelyeket anekdotákkal egészít ki az író és remek fotókkal illusztráltak a szerkesztők. Az ételfotók hívogatóak, a dokumentumfotók pedig érdekes életképeket, kiragadott pillanatokat örökítettek meg. Nagyon szép képi anyag került a könyvbe, amelyek miatt már megéri lapozgatni a könyvet.  

Nagyon jól példázza Ferenc pápa szociális érzékenységét az is, hogy 2017. novemberében, az első világnapon, melyet a szegénységben élőknek szenteltek meghívott a Vatikánba, a saját asztalához 1500 nehéz sorsú embert. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az étel és az étkezés mindenkié, legyen az gazdag, vagy éppen szegény. Emellett folyamatosan felhívja a világ figyelmét az élelmiszer pazarlására, arra, hogy a pazarlás megállításához életmód- és szemléletváltásra van szükség.
Ami külön tetszett, hogy ő maga is példát mutat, nem tekint magára kiváltságosként, ha úgy hozza a helyzet, akár a munkások asztalához is leül enni.

A legjobban ezek a sorok példázzák Ferenc pápa példamutató hozzáállását a szegényekhez.

“Hogy egy olyan világban, “ahol a hatalommal rendelkezők csak a hasonszőrűekkel állnak szóba, Ferenc – aki a kollektív képzeletben talán a Föld legfontosabb embere – asztalhoz ül az utolsókkal, és olyan egyszerűen eszik velük, mint egy családi ebédnél, mindenféle formalitás nélkül.”

Az idézet Domenico Ricca tisztelendő úrtól származik, aki 35 éve a torinói fiatalkorúak börtönének káplánja.

Ezen kívül szerettem a vallási kitekintőket, idézeteket is, amelyek adtak egyfajta pozitív hangulatot olvasás során.

Számomra az ilyen apróságok, amelyek megjelentek a pápa életéből mind egytől egyig egy nagyon kellemes képet vázoltak fel róla. Ráadásul az ételek vonatkozásában is nagyon egyezik az ízlésünk, hasonló ételek kedvesek számára, mint számomra.

Az argentin és az olasz konyha keveredésének izgalmas gyűjteménye is ez a könyv. 

Ilyenek például az alábbi ételek, melyek recepttel együtt megtalálhatóak a könyvben (a teljesség igénye nélkül):

– Bagna cauda
– Rizotto piemonti módra
– Asado
– Articsóka zsidó módra
– Soklisztes kenyér
-Alfajores

Összesen 36 recept található a könyvben az előételtől a desszertig.

A könyvben a remek recepteken túl végigkísérhetjük Ferenc pápa életét, a  megjelenő ételekhez fűződő viszonyát és végül megértjük, hogy miért is tartja annyira szívügyének az ételek és a közös étkezések fontosságát. 

Nem gondoltam volna, hogy egy gasztronómiai témájú könyv ennyire mélyen meg fog érinteni és ennyire közel tudja hozni hozzám Ferenc pápát. Nagyon szimpatikus karakterű ember élete és munkássága rajzolódott ki előttem olvasás során. Egy olyan ember, akinek minden oka meglenne a felsőbbrendűség mögé elrejtőzni, azonban ő nem teszi, hanem helyette igazán emberi és fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a munkájával. Olyan, az egész világot érintő szociális kérdések fontosságára, mint az élelmiszerek megosztása, a pazarlás megállítása.