Mostanában a nagy nyári meleg és a rengeteg élmény engem is magával ragadott, úgy igazából, családostól.

Viszont egy remek pályázati lehetőség adódott, melyet a Kids Oasis oldal álmodott meg, ráadásul szuper nyereményekért. Történik mindez a család és az egészség jegyében.

Persze, hogy fakanalat ragadtam, sütőt beizzítottam és elindultam a kihíváson. Olyan nagy nevek fognak zsűrizni, mint Wolf András, Vrábel Krsztina, Katus Attila, Király Nóra, Gyetvainé Zováth Anikó.

HOZZÁVALÓK

Palacsinta:

50 dkg teljes kiőrlésű liszt

3,5 dl tej

0,5 dl szódavíz

1 dl olaj

2 tojás

csipet só

Mediterrán ragu:

2 ek. reszelt vöröshagyma

50 dkg darált pulyka vagy csirkehús

1 ek olívaolaj

300 g paradicsom, darabolva (héj nélkül)

1 kisebb sárgarépa

1 csapott ek. narancslekvár

5 levél bazsalikom, apróra vágva

1 csipet bors

só

20 dkg főtt basmati rizs

A palacsinták tetejére:

joghurt

reszelt trappista sajt

Elkészítés

A palacsintához a hozzávalókat simára keverjük, majd forró, enyhén megolajozott serpenyőben kisütjük.

A raguhoz a hagymát az olajon üvegesre pároljuk, a húst hozzáadjuk és fehéredésig keverjük. Kevés vízzel elkezdjük főzni, amikor már majdnem teljesen puha hozzáadjuk az apróra vágott paradicsomot, a bazsalikomot és a pici kockákra vágott répát. Ezt követően az egészet puhára főzzük, legvégén pedig hozzáadjuk a narancslekvárt, a csipet borsot és az előre megfőzött rizst. Az egészet jól átforraljuk, a levét elfőzzük.

Az elkészült raguval megtöltjük a palacsintákat. A ragut a palacsinták közepére helyezzük, és azokat 4 oldalról behajtjuk, majd átfordítva a tepsibe tesszük.

180 C-on, letakarva kb. 45 percig sütjük.

A palacsinták tetejét megkenjük joghurttal és megszórjuk reszelt sajttal, majd kb. 10 perc alatt készre sütjük. Amennyiben van grill funkció a sütőn, akkor azt is használhatjuk.

A recept diétába is beilleszthető, illetve 1 éves kor után – a hozzávalók alapján – a baba étrendjébe is használható.

Amennyiben egy szavazattal megtámogatnátok a receptemet, akkor ezt megtehetitek Az egészségfalók oldalon

Még akár Ti is tudtok nevezni, részletekért látogassatok el a A pályázati oldalra.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Amikor főzésről van szó néha én is elcsábulok egy-egy egészségtelenebb étel felé, de az esetek túlnyomó részében törekszem arra, hogy mindig családbarát, egészséges és gyorsan elkészíthető ételek kerüljenek az asztalra.

Számomra családbaráttá akkor válik az étel, ha a család legkisebb tagja is tud belőle fogyasztani, akár úgy is, hogy a befejezés előtt kiveszek egy kisebb adagot, annak érdekében, hogy a számára még nem kompatibilis alkotóelemeket kiküszöböljem. Ennek a megoldásnak továbbá nagy előnye, hogy nem kell többfelé főzni a család apraja nagyjának, és ezáltal több időnk marad más dolgokra, sőt nem stresszelünk azon sem, hogy éppen mi is legyen az, amit a pici is megehet és nem sablonos.

A mai fogáshoz is úgy válogattam a hozzávalókat, hogy a lassan 9 hónapos kislányom is tudjon belőle falatozni, igaz neki még enyhén pürésítem, amiben azért már hagyok kisebb darabokat is, mert lassan kezdeni kell a darabos ételek bevezetését.

A bejegyzésben feltüntetem, hogy az általam használt hozzátáplálási táblázat alapján az egyes alkotóelemek melyik életkortól ajánlottak, vagy adhatóak. 

A tésztát kimondottan úgy választottam ki, hogy a betűjelzés alapján ne tartalmazzon allergéneket, azaz olyan üzemben készüljön, ahol garantáltan elkülönítik az allergizáló anyagokat a tészta gyártása során használt gépek vonatkozásában. A gluténre is mindenképpen figyeljünk a választás során, amennyiben még nincs bevezetve.

Figyelem! Jelezni fogom azt, hogy az elkészítési folyamat során mikor szükséges a baba számára külön adagot kiszedni!  Továbbá arra mindig figyeljünk, hogy kisbabánk csak bevezetett alapanyagokat kapjon, ez alól természetesen a blw irányelvei szerint táplált babák kivételt képezhetnek, saját belátás és módszer alapján.

Hozzávalók: 

500 g tojásmentes tészta

Avokádókrémhez:

1 érett avokádó

2 dl magas zsírtartalmú joghurt (8 hónapos kortól adható)

1/2 gerezd fokhagyma (8 hónapos kortól adható)

kevés citromlé (ezt a legvégén adom hozzá, miután egy kisebb adagot már kivettem a babának)

só, bors (szintén a legvégén)

A cukkinis részhez:

2 közepes cukkini, hámozva, csíkokra metélve (7 hónapos kortól bevezethető)

1 kis marék bazsalikom (8 hónapos kortól adható)

olíva olaj (7 hónapos kortól adható 1kk/1dl)

só (utólag)

Tetejére:

Reszelt trapista, vagy bármilyen másik kemény sajt (8 hónapos kortól)

Elkészítés:

Az avokádót meghámozom és a joghurttal együtt beteszem a mixerbe. Rövid idő alatt krémes állagot érhetünk el, így kevés ideig turmixolom. Ezt követően a baba részére kiveszek kb. 1 evőkanálnyi krémet, amihez nagyon pici zúzott fokhagymát keverek, a többihez pedig hozzákeverem a maradék fokhagymát, ízlés szerint sót, borsot és kevés citromlét. Az elkészült krémet letakarva beteszem a hűtőbe.

Ezt követően megfőzöm a tésztát.

Amíg a tészta fő elkészítem a cukkinis feltétet. Ehhez a cukkiniket meghámozom és a hámozó segítségével hosszú csíkokat vágok belőlük.  A cukkinicsíkokat rárakom az olívaolajra és szép lassan enyhén megpirítom. Pont elég neki annyi, hogy egy picike barna réteg keletkezzen a cukkinin, nem szabad túlsütni. Elkeverem az aprított bazsalikommal és 2 ek. joghurttal. Ekkor veszek ki a kicsi részére egy adagot, a többit pedig sózom, borsozom.  Lehúzom a tűzről és pár perc után hozzákeverem az avokádókrém 2/3-át.

A tésztát 10 perc alatt (al dente) megfőzöm, leszűröm és pici olajon átforgatom. A baba adagját puhára főzöm és nem forgatom meg olajban, hanem egyből megy a mixerbe a félretett cukkinivel és avokádókrémmel, vagy a tányérra, életkortól függően.

Amikor elkészültünk a tésztát tányérra halmozzuk, rárakjuk a cukkinis szószt, majd a maradék avokádókrémmel díszítjük és végül sajttal megszórjuk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Úton a babával – kisebb utakra is felkészülten, egyszerűen, egy csomaggal – vidáman! 

Babával elindulni eleve nem könnyű feladat, ezért fontosnak tartom, hogy legyen egy túlélő csomagunk. Amennyiben valamilyen csoda folytán ledobnának egy lakatlan szigetre, akkor is egy kis ideig jó eséllyel ellennénk, a baba és én. Persze ilyenről szó sincs, de adódhatnak olyan helyzetek, amikor hirtelen kell elindulni otthonról, – orvoshoz, tesóért, ügyeket intézni stb. – így nem árt felkészülni egy olyan csomaggal, amit elég csak felkapni és már indulhat is a kis család.

A táska tartalmát minden hazaérkezés után pótolni szoktam, azokkal a felszerelésekkel, amelyeket éppen elhasználtunk.

Ezzel, hogy előre becsomagolok egy ilyen induló készletet rengeteg időt és bosszúságot spórolok meg, nemcsak magamnak, hanem az egész családnak. Erről jut eszembe egy történet, ami 13 évvel ezelőtt játszódott le. A kb. fél éves fiúnkat felpakolva elindultunk wellnessezni, első közös kikapcsolódás címszóval. Mi gond lehet?! Egy közeli szállodában foglaltunk szállást, a kocsit két hétre elegendő babafelszereléssel megtömve, természetesen csak 2 nap tartózkodásra foglalva megérkeztünk a szállodába. Érkezés után kicuccoltunk, ami szerintem minimum egy órát vett igénybe, plusz az út, így már vagy 1,5-2 óránál járhattunk. Érkezési időpontunk nagyjából a vacsora előtti órákra esett, így egy gyors peluscsere után jöhetett volna a vacsora. Itt volt a bökkenő, mert természetesen miután a fél házat bepakoltuk csak egyetlen apróság maradt otthon, ami nem volt más, mint a pelenka. Tudni kell, hogy ünnepnap volt, a szálloda ráadásul egy idilli, de elég eldugott, erdős részen állt, ezért pelus még csak a közelben sem volt. Recepción sem tudtak nekünk okosat mondani, így apuka kapta magát és hazahajtott a pelenkáért, így eltelt legalább még egy óra. Persze mire megérkezett otthonról a pelus, addigra már mindenki elfáradt és nyűgös volt,l 13 év távlatából kb. ennyire szépítette meg az idő a helyzetet, így gondolhatjátok, hogy azért kicsit zűrösebb volt a szitu, a wellness élménynek még a közelébe sem kerültünk azon a napon.

Akkor döntöttem el, hogy innentől mindig kéznél lesz egy “túlélőcsomag”, és talán a házat sem kell mindig felpakolni. Azóta valóban minden olyan útra elkísér minket egy bab/gyerek pakk. A nagynak folyamatosan aktualizáltam a csomagját, életkor szerint, most a kicsivel már picit rutinosabban, a váratlan eseményekre felkészülve indulhatunk útnak, így a pelus már tuti nem marad otthon.

Miért hasznos, ha van egy ilyen csomagunk:

– időt spórolunk

– vészhelyzetben mindig készen áll

– benne vannak a szükséges felszerelések, amire az adott kor szerint szükség lehet, helyzettől függetlenül

– praktikus segítség, amivel magamnak (is) segítek felkészülni a várt és váratlan helyzetekre egyaránt

– utazásnál (gyalok, tömegközlekedés, autó) könnyen szállítható, kis helyen is elfér

– apának, tesónak, családtagoknak is hasznos segítség, ha például ők vigyáznak a kicsire.

Ez az a mi Bear Grylls csomagunk, babaverzióban :

Kezdeném a táskával:

Milyet érdemes választani?

– viszonylag nagy belső térrel rendelkezik a pakoláshoz

– több zseb is található rajta, főleg az apró dolgoknak

– pelenkázólap tartozéka

Nekem a legjobban a hátizsákos verzió vált be, mert akár gyalog, akár tömegközlekedéssel utazva, sőt még az autóban is a legkényelmesebben lehet vele közlekedni és elérni a tartalmát.

Mit rejt a táska: 

• Hőmérő
• Szélcső (főleg pici babáknál érdemes, de ezt a szülő tudja, hogy szükség lehet rá, ez csak opcionális)
• Popsikrém
• Papír zsebkendő
• Kézfertőtlenítő (baba-mama verzió)
• Nedves törlőkendő
• Popsitörlő
• Pelenka
• Eldobható pelenkázó alátét
• Fésű (hajas babák esetében)

Ezek voltak a higiéniás felszerelések

Egyéb:

•  Textil pelenka
• Legalább 2 váltás ruha
• Játék, könyv
• Babavíz
• Etetéshez mosható előke
• Babakanál, pohár, itatópohár

Egy külön kis csomagban pedig bébiétel is van bekészítve, amit magunkkal szoktam vinni. Kb. 2-3 üveg, egyébként itthon főzöm az ennivalót, de utazáshoz praktikusabb és biztonságosabb az üveges változat. A bejegyzést a Hipp nem szponzorálta, de gondoltam megmutatom, hogy általában ezt a márkát választom,  mert biztosan nincs bennük hozzáadott cukor és só, erre mindig ügyelni szoktam.

Mi így indulunk el a babával. Nálatok mi kerül még a csomagba? 

Ha tetszett a bejegyzés és érdekel, hogy mi történik nálunk, akkor tarts velem itt a blogon, és a Facebookon egyaránt, illetve követhetsz Instagramon is! Sőt néha jövök Youtube bejegyzéssel is!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hozzátáplálás – Az első lépések

Kicsit félve, de ugyanakkor várakozással telve érkeztünk el kislányom 6 hónapos korához.

13 éve – ez már gombócból is sok, hát még leírni – már egyszer végigdöcögtem a hozzátáplálás rögös útján és bevallom voltak döccenők, nem is kicsik, nagyok, jó nagyok!

Emiatt most is ott munkál bennem az a kisördög, aki folyamatosan suttog a fülembe, hogy mi az amit el lehet rontani, vagy mi az amit korábban elrontottam és most is megismétlődhet, persze csak akkor,ha nem figyelek eléggé. Szeretném jól csinálni, ki ne szeretné?! Ezért igyekeztem alaposan felkészülni, és úgy gondoltam, hogy a felcsipegetett, a témába illő tudásmorzsáimat most szétszórom itt is. Hangsúlyozom, hogy az általam leírtak csak iránymutatást szeretnének nyújtani a kezdő, vagy éppen bizonytalankodó mamiknak, hiszen én is egy vagyok közülük. Tele kételyekkel és aggodalommal, de mindenképpen a vággyal, hogy a lehető legjobbat nyújtsam a kislányomnak.

Vágjunk is bele, kezdjük a legelején! 

Ma már annyival könnyebb a helyzete az anyukáknak, köztük nekem is, hogy az interneten számtalan tanács – most vonatkoztassunk el attól, hogy mennyire hasznosak, vagy éppen megosztóak – kering szájról-szájra, anyukától anyukáig. Egyes fórumokon ezt még egy-egy szakértővel megspékelve tárják a kicsit feszengő és némiképpen bizonytalan anyucik elé.

Emellett ott van a többféle lehetőség, amelyek közül ki kell először is választanunk a kisbabánk és természetesen számunkra is a megfelelő táplálási módot.

Tehát első lépésként fontos, hogy az irányvonalat megtaláljuk, ami már az első akadály a kezdetek kezdetén.

Az első részben tehát ezeket a lehetőségeket szeretném számba venni, és elmondom, hogy számunkra melyik utat választottam végül.

A WHO ajánlása alapján a legjobb, ha a baba 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet, annak hiányában tápszert kap.

Az én saját véleményem is az, hogy 6 hónapos korig érdemes várni a hozzátáplálással, hiszen addigra válik elég éretté a babák emésztőrendszere, hogy befogadja a számukra idegen és ismeretlen, a gyomrot kihívás elé állító táplálékot.

Első lépésként én ezt tartottam szem előtt, így 6 hónapos koráig igény szerinti szoptatással tápláltam a kislányomat. Az iszsz-ről korábban itt írtam: Igény szerinti szoptatás

Ez a 6 hónap számunkra gyönyörű volt, de tudom, hogy az önállóságra nevelés első lépése, hogy elkezdjen a baba kóstolgatni. Igen, egyelőre kóstolgatásról beszélhetünk, fontosnak tartom, hogy ismerkedjen az új ízekkel, állagokkal, és tehesse mindezt majd a saját ritmusában.

Tehát az elhatározás megszületett, a 6 hónap betöltetett és megindulhat a kóstolgatás.

A döntés előtt megpróbálom leírni az általam ismert megközelítéseket, azok előnyeivel és hátrányaival együtt, így talán a döntés is reálisabban, igény szerint hozható meg.

A döntés előtt, ismerkedjünk meg a lehetőségeinkkel:

Találjuk meg a megfelelő hozzátáplálási megközelítés

Püré

Viszonylag korán elkezdhető ezáltal a hozzátáplálás, akár orvosi javaslat alapján is

Kb. 2-3 hónap is rendelkezésre áll az ízekkel történő ismerkedésre, hiszen így ráérünk 8-9 hónapos korban megismertetni a babát a darabos ételekkel

Bevezetjük az új ételeket, ízeket, ami nagyjából 2-3 napig is eltart, lassan haladva

Egy megszokott sorrend szerint kezdjük el az ételeket bevezetni, feldolgozni, melyeket a lehetőség szerint érdemes betartani.

Kezdő anyukák is bátrabban állhatnak neki a hozzátáplálásnak

Esetleges nehezebb átállás a darabos ételekre (nem feltétlenül)

Életkorának megfelelő pürék elkészítése, azokra szánt idő, vagy biztonságos bébiételek  kiválasztása (az utóbbi időben ez elég megosztó témává vált, hiszen több bébiétellel akadtak minőségi problémák)

Önálló étkezés kialakulása kicsit későbbre tolódik

Fogakat nem igényel ez a megközelítés sem

Falatkás (BLW), hívják igény szerinti hozzátáplálásnak is

Minimum betöltött 6 hónapos életkor szükséges, de még jobb, ha a baba már önállóan tud ülni

Fontos, hogy mindenféle külső kényszer nélkül érdeklődjön az ételek, az étkezések irányába

A püré minden formáját mellőzik az étkezéseknél.

A baba az étel valós állagával és kinézetével találkozik először

Nagyon hasonlóan étkezik, mint a család, egészen az első perctől, akár csipegethet is a felnőttek tányérjáról, hiszen a szigorú ételbevezetés jelen esetben nincsen. Persze itt is a reális keretek között maradnak a szülők, tehát nem pacallal fognak kezdeni, de sokkal nagyobb a szabadság a kóstolgatásra vonatkozóan.  Amit itt sem igazán adnak korai életkorban: só, finomított cukor, méz, nyers húsok stb.

A csipegetéses módszer  segítheti az idegrendszer fejlődését is azáltal, hogy a koordináció kisebb életkorban elkezd kialakulni.

Ami miatt mégsem merik sokan ezt a módszert választani, az a fulladástól való félelem (leginkább a szülők vonatkozásában). Elméletben a gyermek meg fogja tudni magától oldani a rázósabb szituációkat is, de a félősebb anyukáknak elképzelhető, hogy nem ez a megközelítés a járható út, hiszen az ijedelemmel lehet, hogy a gyermeknek okoznak egy fölösleges traumát, és félelmet generálnak benne. Tehát véleményem szerint ehhez a megközelítéshez nyugodtság, magabiztosság és egy csipet mersz is elengedhetetlen.

Önálló étkezés, már egészen pici kortól, kevés segítséggel. Evőeszköz használata a baba által

A takarítás az önjáró babánk után elengedhetetlen mindennapi rutinná fog válni

Fogazat nélkül is elkezdhető ez a megközelítése az étkezéseknek

Személy szerint ezt a két lehetőséget mérlegeltem. Arra a döntésre jutottam, hogy a mi utunk továbbra is a pürés ételek bevezetésével történő hozzátáplálás megkezdése.

Annak ellenére, hogy már van egy 13 éves gyermekem, bevallottan paramami vagyok. Így a BLW nem a mi utunk, hiszen nem szeretném indokolatlanul a saját félelmemmel (fulladás, félrenyelés, a saját reakcióm egy váratlanabb helyzetben) indítani kislányom ételekkel történő ismerkedését. Így bármennyire is tetszik a BLW medódikája, érzem és tudom, hogy nem a mi utunk.

Emellett fontosnak tartom, hogy bármelyik utat is válasszuk az anyatej és a tej alapú táplálás továbbra is fontos részét képezze a gyermek egészséges fejlődésének, étkezéseinek.

A fent ismertetett kétfajta megközelítés a saját, a témában megszerzett ismereteimet tartalmazza, a végleges döntés előtt érdemes további ismereteket is megszerezni a témában. Jelen írás egy kiindulási pontot szeretne nyújtani a döntés elősegítéséhez, az alapok megismeréséhez. 

Ha tetszett a cikk és érdekel, hogy nálunk milyen lépések szerint halad a hozzátáplálás, akkor tarts velem itt a blogon, és a Facebookon egyaránt, illetve követhetsz Instagramon is!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mostanában egyre többször találkozhatunk az “iszsz” kifejezéssel, ha szoptatásról van szó.

Mit is jelent valójában?

Igény szerinti szoptatás, nem több, és nem kevesebb.

Amikor a baba enni kér, akkor kap is, így nem kell kivárnia a poroszos rendszerben bevált, vagy éppen az anyukákra és babákra kényszerített 3 órát.

Ahogy mi felnőttek is eltérő időpontokban kívánjuk meg az enni és innivalót, úgy a kisbabáknak is létezik erre irányuló igénye, annak ellenére is, hogy még nagyon picikék. Furcsa is lenne, ha nekem valaki megmondaná, hogy 8-12-15-18 órakor ehetek és nem előbb, illetve nem később, csak mert…. Ugye, hogy a felnőttek ezt nem fogadnák el, miért gondoljuk mégis úgy, hogy a gyermekeinkkel ezt megtehetjük? Elárulom én is megtettem annak idején, ma már tudom, hogy rosszul döntöttem, de akkor még nem ismertem a lehetőségeket és befolyásolható is voltam, mint kezdő anyuka. Legtöbbször a hozzátáplálás megkezdése nagyszülői, rokoni, vagy éppen orvosi nyomásra történik. Úgy gondolom, hogy az orvosi tanácsot érdemes mérlegelni, a többi tanácsot viszont fenntartással kell kezelnünk és bíznunk kell az ösztöneinkben.

Tagja vagyok egy facebook csoportnak, ahol a szoptatás nehézségeit és szépségeit vitatják meg a kismamák. Igazából először csak kíváncsiságból léptem be, majd később egyre több ötletet és hasznos tanácsot is olvastam. Emellett persze nem maradhattak el itt sem a furcsálló bejegyzések, hiszen minden csoport sajátja, hogy nem mindenki fogadja el, vagy érti meg a másik ember gondolkodásmódját, ezért jobb esetben kérdezz, rosszabb esetben nekiáll kötekedni és vitát generálni. Biztos sokakat a kíváncsiság vezérel, de a rosszindulat is néha közre tud játszani, szerencsére ebben a csoportban ez utóbbiból tényleg kevesebb van.

A csoportban elhangzott egy kifejezés, miszerint van olyan, akinek hibrid babája van, amely kifejezéssel én magam nem tudok azonosulni. 12 éve nekem is “hibrid”, – még leírni is rossz – babám volt, azaz anyatej és tápszer kettősével tápláltam. Persze akkoriban még szó sem esett iszsz-ről, vagy támogató csoportokról, így mit sem tudva én magam is engedtem a környezetem nyomásának. Elhangzott, hogy éhezik a baba, mert nincs, vagy éppen nem elég jó minőségű a tejem. Azóta tudom, hogy olyan nem létezik, hogy nem elég jó minőségű a tej, hiszen annak összetétele a baba igényeihez igazodik. A mennyiség már más kérdés, az inkább orvosi kompetenciába tartozó megítélést igényel, gyarapodás, egyéb fejlődési mércék alapján. Aztán jöttek azzal, hogy nem fogok tudni lépni a gyerektől, meg nem alszik jól adjam már a tápszert oda szegénynek, és igen, 3 óránként etessem, mert az így helyes. 20 évesen addig-addig hallgattam a jó tanácsokra még én is hinni nem kezdtem bennük, átálltunk tápszerre és csak pici anyatej maradt, ami hamar el is apadt. Azonban a problémák nem oldódtak meg a tápszerrel sem, továbbra is rossz alvó maradt és a fogzástól úgy tűnt valóban, hogy még mindig éhes, folyton éhes. De nem volt éhes, csak nem értette a rendszert és fájt közben a foga. A tápszer elkészítése, akár éjszaka maga volt a rémálom. Lebotorkáltam félálomba a lépcsőn – csoda, hogy egyszer sem fogtam padlót közben – elkészítettem, de vagy hideg, vagy túl meleg volt, szóval ezzel is hosszú perceket sakkoztam, így inkább egy zombira hasonlítottam, mint anyára. DE! Eleget tettem az elvárásoknak, “hibrid” babámnak lekorlátoztam a szükségleteit 3 órára, ezzel megfelelve a társadalmi elvárásoknak. Mindenki boldog volt, kivéve a baba és én.

Most másként csinálom, az első perctől tudtam, hogy megpróbáljuk az iszsz-t.

Kritikaként fogalmazódik meg sokakban, hogy rögtön az első nyekre cicit kap és így sosem lesz önálló, nem fog tudni elaludni magától, vagy éppen nem fog tudni darabos ételt enni, nem fog jól fejlődni, sőt biztos egész nap hurcizom majd.

Ki merem jelenteni, hogy nincs összefüggés a szoptatás módja és az önállótlanság között. Attól függetlenül, hogy igény szerint kap enni a kislányom bátran ki merem jelenteni, hogy szinte mindent meg tudok csinálni, amire szükség van. Van meleg étel, a lakás sem bombatámadás utáni képet mutat, és még a nagyobbra is van időm. A kertre például valóban nincs időm mostanában, de úgy érzem ez akkor sem lenne máshogy, ha más etetési módszert választottam volna. Sőt, igen, néha még “énidőm” is van, olyankor a fiúk veszik át a stafétát és játszanak a kicsivel, a séta viszont szintén közös családi móka.

A minap szóba került, hogy miért is jó az iszsz, illtve még az is felmerült ennek kapcsán, hogy, aki ezt a szoptatási módszert választja elképzelhető, hogy a nevelés során is ilyen megengedő lesz, ezáltal egy elkényeztetett gyerkőc anyukájává válik.

Attól függetlenül, hogy most a baba igényei kerülnek előtérbe étkezés terén, az közel sem azt jelenti, hogy az értékrendem is megváltozott volna, és innentől egy ördögfiókát kívánok nevelni, illetve a nagyvilágba kiengedni, kezdve azzal, hogy ledobja magát a bolt közepén, természetesen a csokis részlegen, én meg rögtön vidáman besöpröm a teljes készletet a kosárba, majd a gyerek vidáman felkelve tovabaktat.

Nem, ez közel sincs így! Nem fogom továbbra sem megengedni a kisebbnek sem, amit a “hibrid” tesónak sem engedtem meg. Attól függetlenül, hogy a táplálási formában nyitottabb és szélesebb lett a látóköröm, én továbbra is az az ember vagyok, aki megpróbálja értékre, tiszteletre és elfogadásra nevelni a gyermekeit. A nagyobb sem vágta magát soha földhöz, ismeri a kérem és köszönöm szavakat. A kicsivel sincsenek más terveim, de mi most így vagyunk boldogok és sokkal türelmesebb vagyok én is, így, hogy igény szerint etetem a picit és nem kellett tápszerhez nyúlni, mert ez bizony szabadságot is ad.

Itt jegyezném meg, hogy akkor sem, illetve most sem célom, hogy még óvodás korában is a cicivel kergessem, de egy 6-12 hónap közötti intervallumot, amit ideálisnak gondolok szeretnék előirányozni magunknak. Összetörni sem fogok, ha már nem a szopi lesz az elsődleges etetési formánk, mert tudom, hogy valamit eddig jól csináltam, elindítottam egy úton, és ő pedig rálépett a függetlenedés rögös útjára.

Szeretném megjegyezni, hogy nekem azzal sincs bajom, hogy valaki diszkréten szopiztatja a 3 évesét, vagy idősebb gyermekét, mert ő az anyukája, ha őket ez ott és akkor még boldoggá teszi, akkor engem biztos nem fog zavarni. Itt is, mint az élet oly sok területén az elfogadást támogatom, még, ha engem nem az az út teszi is boldoggá, akkor is.

Amikor anya jól érzi magát, az a babán is meglátszik! Ezt érdemes szem előtt tartani, és nem ítélkezni! 

A bejegyzés marójára: vannak természetesen olyan esetek, amikor egészségi okokból, vagy egyéb személyes okokból, – amibe a kívülállók nem látnak bele – nem teheti meg az anyuka, hogy szoptasson, vagy tegye ezt igény szerint. Ezt is mindenkinek tiszteletben kell tartania és az ítélkezés továbbra sem jó megoldás! Én sem ítélkezem és Te se tedd!

További információ: http://www.lll.hu/

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: