Hozzátáplálás – Az első lépések
Kicsit félve, de ugyanakkor várakozással telve érkeztünk el kislányom 6 hónapos korához.
13 éve – ez már gombócból is sok, hát még leírni – már egyszer végigdöcögtem a hozzátáplálás rögös útján és bevallom voltak döccenők, nem is kicsik, nagyok, jó nagyok!
Emiatt most is ott munkál bennem az a kisördög, aki folyamatosan suttog a fülembe, hogy mi az amit el lehet rontani, vagy mi az amit korábban elrontottam és most is megismétlődhet, persze csak akkor,ha nem figyelek eléggé. Szeretném jól csinálni, ki ne szeretné?! Ezért igyekeztem alaposan felkészülni, és úgy gondoltam, hogy a felcsipegetett, a témába illő tudásmorzsáimat most szétszórom itt is. Hangsúlyozom, hogy az általam leírtak csak iránymutatást szeretnének nyújtani a kezdő, vagy éppen bizonytalankodó mamiknak, hiszen én is egy vagyok közülük. Tele kételyekkel és aggodalommal, de mindenképpen a vággyal, hogy a lehető legjobbat nyújtsam a kislányomnak.
Vágjunk is bele, kezdjük a legelején!
Ma már annyival könnyebb a helyzete az anyukáknak, köztük nekem is, hogy az interneten számtalan tanács – most vonatkoztassunk el attól, hogy mennyire hasznosak, vagy éppen megosztóak – kering szájról-szájra, anyukától anyukáig. Egyes fórumokon ezt még egy-egy szakértővel megspékelve tárják a kicsit feszengő és némiképpen bizonytalan anyucik elé.
Emellett ott van a többféle lehetőség, amelyek közül ki kell először is választanunk a kisbabánk és természetesen számunkra is a megfelelő táplálási módot.
Tehát első lépésként fontos, hogy az irányvonalat megtaláljuk, ami már az első akadály a kezdetek kezdetén.
Az első részben tehát ezeket a lehetőségeket szeretném számba venni, és elmondom, hogy számunkra melyik utat választottam végül.
A WHO ajánlása alapján a legjobb, ha a baba 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet, annak hiányában tápszert kap.
Az én saját véleményem is az, hogy 6 hónapos korig érdemes várni a hozzátáplálással, hiszen addigra válik elég éretté a babák emésztőrendszere, hogy befogadja a számukra idegen és ismeretlen, a gyomrot kihívás elé állító táplálékot.
Első lépésként én ezt tartottam szem előtt, így 6 hónapos koráig igény szerinti szoptatással tápláltam a kislányomat. Az iszsz-ről korábban itt írtam: Igény szerinti szoptatás
Ez a 6 hónap számunkra gyönyörű volt, de tudom, hogy az önállóságra nevelés első lépése, hogy elkezdjen a baba kóstolgatni. Igen, egyelőre kóstolgatásról beszélhetünk, fontosnak tartom, hogy ismerkedjen az új ízekkel, állagokkal, és tehesse mindezt majd a saját ritmusában.
Tehát az elhatározás megszületett, a 6 hónap betöltetett és megindulhat a kóstolgatás.
A döntés előtt megpróbálom leírni az általam ismert megközelítéseket, azok előnyeivel és hátrányaival együtt, így talán a döntés is reálisabban, igény szerint hozható meg.
A döntés előtt, ismerkedjünk meg a lehetőségeinkkel:
Találjuk meg a megfelelő hozzátáplálási megközelítés
Püré
Viszonylag korán elkezdhető ezáltal a hozzátáplálás, akár orvosi javaslat alapján is
Kb. 2-3 hónap is rendelkezésre áll az ízekkel történő ismerkedésre, hiszen így ráérünk 8-9 hónapos korban megismertetni a babát a darabos ételekkel
Bevezetjük az új ételeket, ízeket, ami nagyjából 2-3 napig is eltart, lassan haladva
Egy megszokott sorrend szerint kezdjük el az ételeket bevezetni, feldolgozni, melyeket a lehetőség szerint érdemes betartani.
Kezdő anyukák is bátrabban állhatnak neki a hozzátáplálásnak
Esetleges nehezebb átállás a darabos ételekre (nem feltétlenül)
Életkorának megfelelő pürék elkészítése, azokra szánt idő, vagy biztonságos bébiételek kiválasztása (az utóbbi időben ez elég megosztó témává vált, hiszen több bébiétellel akadtak minőségi problémák)
Önálló étkezés kialakulása kicsit későbbre tolódik
Fogakat nem igényel ez a megközelítés sem
Falatkás (BLW), hívják igény szerinti hozzátáplálásnak is
Minimum betöltött 6 hónapos életkor szükséges, de még jobb, ha a baba már önállóan tud ülni
Fontos, hogy mindenféle külső kényszer nélkül érdeklődjön az ételek, az étkezések irányába
A püré minden formáját mellőzik az étkezéseknél.
A baba az étel valós állagával és kinézetével találkozik először
Nagyon hasonlóan étkezik, mint a család, egészen az első perctől, akár csipegethet is a felnőttek tányérjáról, hiszen a szigorú ételbevezetés jelen esetben nincsen. Persze itt is a reális keretek között maradnak a szülők, tehát nem pacallal fognak kezdeni, de sokkal nagyobb a szabadság a kóstolgatásra vonatkozóan. Amit itt sem igazán adnak korai életkorban: só, finomított cukor, méz, nyers húsok stb.
A csipegetéses módszer segítheti az idegrendszer fejlődését is azáltal, hogy a koordináció kisebb életkorban elkezd kialakulni.
Ami miatt mégsem merik sokan ezt a módszert választani, az a fulladástól való félelem (leginkább a szülők vonatkozásában). Elméletben a gyermek meg fogja tudni magától oldani a rázósabb szituációkat is, de a félősebb anyukáknak elképzelhető, hogy nem ez a megközelítés a járható út, hiszen az ijedelemmel lehet, hogy a gyermeknek okoznak egy fölösleges traumát, és félelmet generálnak benne. Tehát véleményem szerint ehhez a megközelítéshez nyugodtság, magabiztosság és egy csipet mersz is elengedhetetlen.
Önálló étkezés, már egészen pici kortól, kevés segítséggel. Evőeszköz használata a baba által
A takarítás az önjáró babánk után elengedhetetlen mindennapi rutinná fog válni
Fogazat nélkül is elkezdhető ez a megközelítése az étkezéseknek
Személy szerint ezt a két lehetőséget mérlegeltem. Arra a döntésre jutottam, hogy a mi utunk továbbra is a pürés ételek bevezetésével történő hozzátáplálás megkezdése.
Annak ellenére, hogy már van egy 13 éves gyermekem, bevallottan paramami vagyok. Így a BLW nem a mi utunk, hiszen nem szeretném indokolatlanul a saját félelmemmel (fulladás, félrenyelés, a saját reakcióm egy váratlanabb helyzetben) indítani kislányom ételekkel történő ismerkedését. Így bármennyire is tetszik a BLW medódikája, érzem és tudom, hogy nem a mi utunk.
Emellett fontosnak tartom, hogy bármelyik utat is válasszuk az anyatej és a tej alapú táplálás továbbra is fontos részét képezze a gyermek egészséges fejlődésének, étkezéseinek.
A fent ismertetett kétfajta megközelítés a saját, a témában megszerzett ismereteimet tartalmazza, a végleges döntés előtt érdemes további ismereteket is megszerezni a témában. Jelen írás egy kiindulási pontot szeretne nyújtani a döntés elősegítéséhez, az alapok megismeréséhez.
Ha tetszett a cikk és érdekel, hogy nálunk milyen lépések szerint halad a hozzátáplálás, akkor tarts velem itt a blogon, és a Facebookon egyaránt, illetve követhetsz Instagramon is!
Csicsergő